Szirtes János (képzőművész)Maopa (majom)
Egyik nyáron, valamikor ezerkilencszázhetvenháromban, de az is lehet, hogy hetvennégyben, Szirtes János elhatározta, hogy barátaival autóstoppal bejárja Közép-Kelet Európát.
Prágában Jánost felkereste egy ismerőse azzal a kéréssel, hogy vigyen el egy diplomáciailag fontos küldeményt a lengyel hippi kommuna tagjának, bizonyos Maopának. Mivel a csomag praktikusan téglalapalakú volt, nem tűnt nagy tehernek: kényelmesen elfért János hátizsákjában.
A rejtélyes csomaggal belógtak az amúgy külön határzárral védett, kommunista szervezésű, kelet-berlini Világ Ifjúsági Találkozóra. Ott felszedtek két lengyel lányt, és velük kiegészülve érkeztek a lengyel Csensztohovába, a kommuna gyülekező helyére.
A kommuna a katolikus egyház szent zarándokhelyén vert tábort. A templomdombon óriási kereszt állt, mellette hatalmas, máglyaszerű tábortűz. Több száz hosszú hajú virággyermek ült a tűz körül. Apácák meleg teát és kenyeret hordtak körbe.
Harmadnap rendőrök szedték össze és vitték el az embereket. A külföldieket nem nagyon bántották, de a lengyeleket verték, és kézzel tépték ki a hajukat.
Jánosékat pár nap után újra bezsuppolták, és a csehszlovák határon kidobták őket az országból.
Több se kellett nekik: a másik határon visszalógtak, és Varsóig meg sem álltak. Varsóban adták át Maopának a küldeményt: a fél kilós, barna, puhának tűnő tömböt, alufóliába csomagolva...
A börtönben a rendőrök mindenkit átkutattak, János calmopyrinjét kémiailag analizálták, de a Maopa ajándékát nem vizsgálták. Jánosban is csak sokkal később kezdett derengeni, hogy talán nem birsalmasajtot rejtett az alufólia.
János Szirtes (artist)
Maopa (monkey)
On a summer, around nineteen seventy-three, or perhaps seventy-four, János Szirtes decided to hitchhike across Central Eastern Europe with his friends.
In Prague, one of János’ acquaintances tracked him down and asked to do a favour for him: to deliver a diplomatically important consignment to a member of the Polish hippie community, to a certain Maopa. Since the package was practicably rectangle-shaped, it didn’t seem to be much of a burden: it fit easily into János’ bag.
They could sneak in with the mysterious package in the Communist-organised East Berlin World Youth Festival that was even protected with an own closing of the frontiers. They picked up two Polish girls there and arrived in the Polish Csensztohova, the meeting point of the community.
The community pitched camp on the holy place of pilgrimage of the Catholic Church. There stood an enormously large cross on the church hill with a bonfire-like campfire burning next to it. Hundreds of long-haired flower children were sitting next to the fire. Nuns were distributing warm tea and bread.
On the third day, the police came, collected the people and brought them away. They didn’t harm the foreigners, but they beat up the Polish and ripped out their hair with their own hands.
János and his friends were deported and thrown out of the country at the Czechoslovakian border.
This didn’t bother them at all: They sneaked back in across another border, and didn’t stop until Warsaw. There they delivered the consignment to Maopa: a brown, seemingly soft mass that weighted about half kg, wrapped in aluminium...
The policemen searched everyone through, János’ calmopyrin was chemically analyzed, however, Maopa’s gift was never examined through. Only after quite some time did it begin to dawn on János, that perhaps the aluminium didn’t conceal quince jelly...
fotó photo: Horváth Árpád, szöveg, szerkesztés screnplay, text: Zomborácz Virág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése